Új vagyok itt, nem tudom mit takar az életmód kategória, de a többi se valami vágykeltő, főleg hogy millió lehetőség lenne. Hogy megismerjetek kicsit , pár szó magamról. 28 éves vagyok, mint a nevemből is kiderült férfi, mindig is jónak tartottam magamat, habár ebben a mai világban, ahol mindenki rohan, sajnos az ember értékének semmi értelme, hiába vagyok becsületes, jószívű, őszinte, megbízható. A mai világban nem nézik ezeket az értékeket. Képzeljétek, találtam egy kistáskát az autómosóban, benne iratok mobil banki papírok. átnéztem, volt benne 120 euró. Meg találtam lakcímet is. elvittem neki. Nem vettem ki semmit, még a pénzt se. megtehettem volna, jól jött volna az a kis pénz, de nem vagyok olyan, tudjátok mit kaptam? Hát semmit. És ez nem az első eset. Én is azt az életet élem mint sokan , albérlet, rezsi, kaja, meg van egy autóm, és már el is ment a fizetés. ha autóm nem lenne, semmim se lenne. Eddig bárkivel hozott össze a sors, válogatás nélkül kihasználtak, lehet mert én vagyok a hülye, nem tudom. De nem így kellene lennie. Messze dolgozok a családomtól, 250 km-re. itt volt munka, ez van, ezt kell szeretni. De most egyedül vagyok, se barátnő, se barátok. Mindenki éli az életét, rám nincs idejük, vagy nem férek be a körükbe, nem tudom. Van egy család, itteniek, elkezdtek befogadni, éreztem hogy nem vagyok egyedül, hogy boldog vagyok, őket tekintettem a második családomnak, mindig is azt mondtam, egy családot nem a vér teszi azzá, hanem a közöttük lévő szeretet. De lehet sajnos csak én gondolom így. Valami változott. Már nem keresnek, nem hívnak, és az az érzés, amikor azt érzed hogy egyedül vagy, nincs senkid, az kibírhatatlan. Azt hittem vannak barátaim, de amikor nekem lenne rájuk szükségem, akkor hirtelen nem érnek rá. Viszont van valaki, aki folyton bizonyítja hogy fontos vagyok neki, keres, vígasztal, megért. Ő az egyetlen igaz barátom.